Örményország 20. századi pusztító történelmét, a népirtás borzalmait az oroszul író, örmény Narina Abgarjan már egy előző, megrendítő regényében is életre keltette. Mostani kötetében az egymásba „kapaszkodó novellák, arról szólnak, hogy annyi tragédia és szenvedés után lehetséges –e még boldogan   [>>>]

Örményország 20. századi pusztító történelmét, a népirtás borzalmait az oroszul író, örmény Narina Abgarjan már egy előző, megrendítő regényében is életre keltette. Mostani kötetében az egymásba „kapaszkodó novellák, arról szólnak, hogy annyi tragédia és szenvedés után lehetséges –e még boldogan élni, ebben az ezernyi sebből vérző országban. Az Azerbajdzsán menti faluban, Berdben szinte mindenki elveszítette egy családtagját, szerencsére a település lakóit a megpróbáltatások, a megbocsájtások, a barátság, a szerelem és a közös múlt széttéphetetlen erővel fonja egybe. A fiatalasszony, Zanazan (Előszó helyett. Zanazan) viselős volt első gyermekével, amikor a golyózáporban férjével együtt rohantak a kórházba, de már csak ő ért oda, mert egy gyilkos fegyver megölte szeretett párját és a nő elveszítette gyerekét is. Az asszony ezután az anyósával él a faluban, de örökre megnémult a sorstragédiától. Ebben a közösségben az emberek törődnek egymással, méltósággal viselik a nélkülözéssekkel, megpróbáltatással teli hétköznapjaikat. A Szőnyeg című novella Krnatanc Luszine nevű menyasszonya a huszadik születésnapján készül az esküvőjére, amikor előkerül egy szőnyeg, amelyről már azt hitte a család, régen nyoma veszett. A csodás mintázatú kárpitot Luszine édesanyja, Antaram szőtte, majd amikor elindult vele a vásárba, hogy eladja, az asszonynak nyoma veszett. Mikor földi maradványa, megbecstelenített teste hazatért falujába, az édesanya kopaszra nyírt fejbőrére becsmérlő szavakat írtak gyilkosai és a karját is levágták. A szőnyeg, néhány hét múlva a csodával határos módon, visszakerült Berdbe, ez az egyetlen hozománya a lányának, aki asszonyként maga is megtanulta a szőnyegkészítés mesterségét és a krónikák szerint számos munkájába beleszőtte az édesanyja nevét. Valamennyi történet (A nyár; A vihar; A batyu; A magány; Élni; A köd stb.) egy-egy szívbemarkoló, megrendítően szép „kaddis a halottakért és az életben maradottakért. Az utószó helyett című zárónovellában összegzi valamennyi történetének lényegét az író, amikor nagyanyja mondatát idézi meg: „Az élet mindig legyőzi a halált Csodálatos nyelvezettel megírt, elgondolkodtató novella valamennyi, igazi szépirodalmi kötet, amely széles körben érdemes a megismerésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]