Az ősi főnemesi család leszármazottja, gróf Károlyi László (1931) élettörténete érdekes regény, ugyanakkor a jellegzetes 20. századi magyar arisztokrata sors megtestesítője is. Érdekes, mert fordulatokban, sőt kalandokban gazdag; tipikus, mert a magyar arisztokrácia ellehetetlenítésének is egyik   [>>>]

Az ősi főnemesi család leszármazottja, gróf Károlyi László (1931) élettörténete érdekes regény, ugyanakkor a jellegzetes 20. századi magyar arisztokrata sors megtestesítője is. Érdekes, mert fordulatokban, sőt kalandokban gazdag; tipikus, mert a magyar arisztokrácia ellehetetlenítésének is egyik példája. Ez az életút jelenik meg a könyvben, egyrészt a Nyizsnyánszky Anna Eszter által készített 120 oldalas életinterjúban, másrészt a kötethez függelékként csatolt dokumentumokban, levelekben, alkalmi szónoklatokban, harmadrészt a gazdag fényképanyagban. A kérdező először a fóti Károlyi-kastélyban folyt hajdani életről faggatja Károlyi Lászlót, minden apró részlet iránt érdeklődve, és természetesen a sok évszázados családtörténet tényeit is firtatva. Az akkori arisztokrácia mai szemmel nézve sok tekintetben különös életmódja az ifjú László gróf számára hamar véget ért, 1944-ben a szovjet invázió elől a család Nyugatra menekült. László Svájcban tanult, ezután kezdődtek dél-amerikai kalandozásai. Élete során sok mindennel foglalkozott, de egy szenvedélyének folyamatosan hódolt, a vadászatnak. Dolgozott kávéültetvényen, számos őserdei expedícióban vett részt, időnként életveszélyes helyzetekbe is keveredve. Később élt Londonban, tanácsadóként dolgozott Afrikában, ahol természetesen folyamatosan vadászott. 1994-ben bérlőként visszaköltözött Fótra, és hatalmas vagyonának jelentős részét egy alapítványon keresztül jótékonykodásra fordítja, árva gyerekek támogatására használja föl. Az életinterjút követő függelék (Emlékek és beszédek) 14 dokumentuma a család életének epizódjait idézi föl; olvasható itt újságcikk, ünnepi beszéd, emlékezés. A gazdagon illusztrált kötetből kibontakozó életút végső tanulsága épp az, ami Károlyi László jelmondata: „Nem szabad feladni, soha nem adjuk föl!. Ez az elszántság jellemzi ma is, főképp abban a tekintetben, hogy tekintélyes örökségét a nemzet javára, jövőjének formálására fordítsa. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]