Az egyik legismertebb kortárs finn írónő regénye voltaképp keretbe foglalt novellafüzér, még pontosabban: novellasor a regényben. A kerettörténet egy meglehetősen unalmas író-olvasótalálkozó érdektelen eseményeinek néhány órája. E., az írónő Helsinkiből útnak indul, hogy egy északabbra fekvő   [>>>]

Az egyik legismertebb kortárs finn írónő regénye voltaképp keretbe foglalt novellafüzér, még pontosabban: novellasor a regényben. A kerettörténet egy meglehetősen unalmas író-olvasótalálkozó érdektelen eseményeinek néhány órája. E., az írónő Helsinkiből útnak indul, hogy egy északabbra fekvő városka lakótelepének fiókkönyvtárában felolvasó estet tartson. Úti céljához immár közel, az alkonyati félhomályban későn veszi észre, hogy valami méretes tárgy, talán egy kamion fölborult pótkocsija áll keresztben az országúton. Két választása van: vagy blokkolva fékez vagy elrántja a kormányt. Szerencsére az előzőt választja, ugyanis az úton nincs semmiféle akadály, mindössze egy optikai csalódás áldozata lett. Heves szívdobogással, földúlva érkezik meg a könyvtárba, ahol egy unott és közönyös könyvtáros nő fogadja, aki jóformán alig áll vele szóba. Néhány hasonlóképp unott és közönyös hallgató előtt E. megkezdi a fölolvasást korábban megjelent vagy épp megjelenés előtt álló prózáiból. A tévedés textusának legnagyobb részét a fölolvasott novellák vagy regényrészletek szövege teszi ki, a szinte unalomba fúló irodalmi est apró-cseprő eseményei teljességgel érdektelenek, legföljebb annyiban van jelentőségük, hogy mindinkább elmélyítik az írónő rosszkedvét. E. az elején még igyekszik vonzóan, hatásosan deklamálni a műveit, később átragad rá a hallgatóság közönye, maga is unottan mormolja az amúgy izgalmas, sokszor talányos novellákat, regényepizódokat. Így aztán a lanyha unalmat megjelenítő kerettörténet és a novellák talányos, izgalmas világa éles kontrasztba kerül. Az egyikben például arról van szó, hogy két ismeretlen férfi folyton találkozik, és nem lehet eldönteni, ki kit figyel meg és főleg miért. A másik hőse egy állását veszített tehetségtelen fényképész, akiben még a helyzetéből való kitörés ambíciója is kérdéses. Az est unalmába mindössze az egyik hallgató hozzászólása visz némi izgalmat, ugyanis az egy "érdeklődő" arra emlékezteti az írónőt, hogy diákkorában ellopott egy Szolzsenyicin-kötet a könyvesboltból. E-nek fogalma sincs ki a hozzászóló, és honnan tud a hajdani csínyről. A kérdés nyitva marad, az írónő lélekben elcsigázva ül autójába, hogy hazamenjen Helsinkibe. Ugyanazon a helyen, ahol idefelé jövet a fölborult pótkocsit vizionálta, ismét egy méretes akadály bukkan elébe. Amikor meglátja a hatalmas, négyszögletes, sötét foltot, azt mondja magában: "Most nem hagyom magam átverni..." A tévedés cselekménykeretébe foglalt novellák sora a köznapi élet egyáltalán nem köznapi mozzanatait jeleníti meg - rejtélyes találkozásoktól a múlt átírásának lehetőségéig. A regény lélektani jelentésrétegei a kerettörténet és a fölolvasott novellák köztes teréből, kontrasztjából bontakoznak ki. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]