A közvélekedés szerint mindenkinek van egy regény a „tarsolyában, hiszen minden ember élettörténete egyedülálló és ennek okán figyelemre méltó. Bárány Róbert is így gondolta ezt, és bár ezidáig nem írt könyvet, most a családja történetét vetette papírra. A családregény alapjául egy dokumentumfilm szolgált, amelynek archív kockáit, Deutsch Richard amatőr filmes rögzítette celluloidszalagra a huszadik kezdeti éveiben. 1996-ban egy budapesti ház padlásán találta meg Kurutz Márton filmtörténész a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa, aki Borsody Istvánnal közösen elkészítette a filmkockák alapján az „Elveszett nagyapa című dokumentumfilmet. Deutsch Richard, Bárány Róbert nagyapja volt és bár ők ketten soha nem találkozhattak, ennek a filmnek az alapján mégis létrejöhetett ez a különös kapcsolat, amely arra inspirálta a szerzőt, hogy a családban hátramaradt dokumentumok, a filmkockák, levelek és fotók, valamint a képzelete által kiegészítve, rekonstruálja a család életét. A történet a dédapa, Deutsch Gábor, kereskedelmi utazó életével veszi kezdetét, akinek bécsi lakásában 1898. februárjában megszületik a fia, Richard. Gábor később elválik Anna nevű feleségétől, és a fiuk felnőve, 1922-ben már kamerájával örökíti meg a családi élet hétköznapjait, a négy testvért, Richardot, Gabit, Lacit és Klárit. A korcsolyapályán Richard megismerkedik Gizellával, majd megkéri a lány kezét, összeházasodnak. Megszületik a kislányuk, Ágnes, aki később, a szerző édesanyja lesz. Ágnes felnő, mire 1942-ben gimnazista lesz, a szülei már aggodalmak között élnek a korabeli Budapesten, Richard a zsidótörvények miatt már nem dolgozhat a saját nevén és filmjei már csak a baráti családon, Farkasékon keresztül kerülhetnek a piacra. Aztán 1944 júniusának végén a Gömb utca 36-os számú házban, ahol Ágnesék laknak, megkezdődik a deportálás. Ekkor Richard Farkasékhoz viszi a filmtekercseket (innen kerültek elő 1996-ban), csak a kislányáról, Ágnesről készített celluloidszalagot hagyja otthon. Richard a későbbiekben a dachaui pokol „melléktáborába, Mühldorfba kerül, ahol a korabeli kartotékrendszer adatai szerint, 1945. április 2-án meghal. Feleségét, Gizellát Bergen-Belsenbe deportálják, ahol tífuszt kap, majd a tábor felszabadítása után, 1945. május 2-án ő is meghal. A szerző itt még nem fejezte be a történetét, mert a család szélesebb körére is figyelemmel van, amikor felfejti, a kiterjed família ezer szállal szőtt, tarka szövetét. Akár a filmkockákon, itt is úgy peregnek a képek, és kiderül, hogy a szerző soha semmit sem hallott édesanyjától a családi történetekből, mert Ágnes a holocaust borzalmai, szülei elvesztése után ezzel kapcsolatban „némaságot fogadott. Jó stílussal, olvasmányosan megírt krónika, amely a Deutsch-Bárány család életén keresztül mesél a tizenkilencedik és huszadik század történelem formáló éveiről. Érdemes ajánlani.
[<<<]