A mai norvég irodalom sztárja, Knausgard a 2000-es évek elején hatkötetes regényfolyam írásába fogott, mégpedig Harcom összefoglaló címmel (norvégül Min Kampf, ami kísértetiesen emlékeztet Hitler hírhedt könyvének címére). A címével provokatív sorozat első kötete a Halál, amelynek megalkotásával a   [>>>]

A mai norvég irodalom sztárja, Knausgard a 2000-es évek elején hatkötetes regényfolyam írásába fogott, mégpedig Harcom összefoglaló címmel (norvégül Min Kampf, ami kísértetiesen emlékeztet Hitler hírhedt könyvének címére). A címével provokatív sorozat első kötete a Halál, amelynek megalkotásával a szerzőnek nem volt más célja, mint a lehető legőszintébben megírni apja életrajzát, és benne a maga gyermek- és ifjúkorát. A fölidézett történet elején ő nyolc, az apja harminckét éves, és egy kertes házban élik a jómódú norvég polgárok unalmas életét. Egy nap a kisfiúnak különös látomása lesz. A televízió egy norvég halászhajó katasztrófájáról számol be, és ahogy a tragédia helyszínét mutatják, a hullámok tarajából a gyermek Karl Ove előtt egy emberi arc rajzolódik ki. Azután sok idő eltelik, a fiú felnő, író lesz, Stockholmba költözik, ahol albérleti szobája padlójának foltjaiból rajzolódik ki előtte újra egy arcél. Túlvilág és evilág állandó kapcsolatára, a köztük való átjárhatóságra ébred rá Karl Ove, miközben folyton azon töri a fejét, miféle ember is volt az apja. Úgy véli, ha pontosan fölidézi apja életének minden fontos epizódját, könnyebben a megfejtés közelébe kerülhet. Ehhez aztán igen aprólékosan rekonstruálja a maga gyermek- és ifjúkorát, amelyre természetes módon rányomta bélyegét apja alakja. Úgy érzi, az apja valamiképp méltatlanul bánt vele, bár kapcsolatuk elhidegülésének kezdetét onnét származtatja az író, hogy apja mindig a hűtőszekrénybe tette a vacsorára szánt szendvicseket, ő meg utálta a fagyos kenyeret és vajat. Az emlékek fölidézése során rá kell jönnie, hogy az ember életét nemcsak a halál határozza meg, hanem a más emberekkel való kapcsolata is. Csak élet és halál dimenziójában érthető meg a magunk élete és a többi emberrel való kapcsolatunk természete. "Az életemet láttam, a halálra gondoltam" – mondja egy helyen gyermekkorára emlékezve. Knausgard ezzel emlékeztet az egzisztencialista írók alapvető fölismerésére, a szükségszerűen halálba torkolló élet abszurditására. Ugyanakkor tudja azt is, hogy a halál az élet természetes és köznapi része. Élet és halál összetartozásának megértése segíti hozzá, hogy a gyarló apa és a tékozló fiú archetípusaiban lássa meg az apjával való kapcsolata történetét. Az önéletrajzi regény voltaképp filozófiai kísérlet abban a tekintetben, hogy a másik ember életéről olvasva az olvasó rádöbbenhet a maga életének törvényszerűségeire és sajátságaira. Knausgard az apja életének föltárásával végül is magához szeretne eljutni, az író élettörténetének megismerése pedig az olvasót juttathatja el a sajátja megértéséhez. Az apró részletekben gazdag önéletrajz tehát metafizikai dimenziót nyit meg, miközben a lét titkait és a személyiség kialakulásának meghatározó tényezőt tárja föl. A regényfolyam további kötetei a szerelem, a játék, az élet, az álom témáinak segítségével ábrázolja az ember folytonos létharcát. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]