A legnagyobb, klasszikus orosz írók történeteinek hangulatát idézi meg Jevgenyij Vodolazkin történelmi korokba visszavezető regénye. A részben valóságos elemeket is tartalmazó, líraian szép történet a 15. században játszódik. Aki látta annak idején Tarkovszkij, Andrej Rubljov (1370-1430?) című,   [>>>]

A legnagyobb, klasszikus orosz írók történeteinek hangulatát idézi meg Jevgenyij Vodolazkin történelmi korokba visszavezető regénye. A részben valóságos elemeket is tartalmazó, líraian szép történet a 15. században játszódik. Aki látta annak idején Tarkovszkij, Andrej Rubljov (1370-1430?) című, ikonikus filmremekét, az el tudja képzelni azt a világot, amelybe a címszereplő története elvezet. Azonban e nélkül a tudás nélkül is életre kel majd az olvasó képzeletében az éhínségek és pestis járványok által megtizedelt emberiség középkori világa, hiszen az író mesteri módon, tökéletes képet fest minderről. Oroszország egy kicsiny falujában születik meg a világ teremtését követő, 6948., a Megváltó, Jézus Krisztus születése után 1440 évvel Szent Arzén napján Arszenyij, akinek életéért a Belozerszki Szent Cirill-kolostorban adnak hálát a szülők, akik később megtértek a Mindenhatóhoz. Ezután a kisfiú a nagyapja, a messze földön híres gyógyító füvesember, Hrisztofor védőszárnyai alá került. Csodálatos, a lélek legmélyéről felizzó kapcsolat az övék, az idős férfi megtanította nemcsak a gyógyfőzetek titkaira, de az élet rejtelmeire is szeretett unokáját. Egy napon azonban vége szakadt életének és ezután Arszenyij lett a hatalmas tudás örököse. A fiatal férfihez gyakorta betértek gyógyulásra váró betegek és ő lassan már csak kezének érintésével is enyhíteni tudta fájdalmaikat. A különleges képességekkel megáldott ifjút ekkor már orvosnak nevezi a szűkebb közössége és híre lassan eljut a pestis által sújtott messzi vidékekre is. Egy napon, amikor a nagyapja által ráhagyott, szegény kis kunyhójában ül magányosan, egy testében, lelkében meggyötört szép fiatal lány, Usztyina állít be hozzá. A pestis megölte valamennyi hozzátartozóját és kiüresedett falujából elmenekülve egyre reményvesztettebben bolyong a világban. Kettejük kapcsolata, lágy „lélekbeszédük lírai hangoltsága okán alig néhány együtt töltött nap múltával „megváltó szerelemmé alakul át. Arszenyij számára megszűnik a gyógyítás és a külvilág már csakis egy érdekli őt, szerelme Usztyina. Nemsokára a lány várandós lesz, de a falu és az egyház, figyelő tekintete elől még rejteni akarják kapcsolatukat. Amikor Usztyinának elérkezik az ideje és megkezdődik a szülés, kéri Arszenyijt, hívjon bába asszonyt, de a férfi részben mert fél attól, hogy a közösség a szájára veszi őket, részben pedig azért, mert biztos abban, hogy nagyapja egykori tanítása alapján le tudja vezetni a szülést, nem hív segítséget. Ez azonban Usztyina és a kisfia életét követeli. A férfi ezután szinte az őrület határára kerül, majd, amikor a holttesteket a falu népe a vérmezőre, temetetlen sírba akarja tenni, úgy dönt, hogy maga mögött hagyja azt a világot, ahol eddig élt és elhatározza, hogy minden erejét a gyógyítás szolgálatába állítja majd. Vándorútra indul, a dögvész sújtotta városokban szolgálja az Istent, van ahol egy temető lesz a szállása, máshol apácák segítik őt és lassan a neve, az Arszenyij is feledésbe merül, mert először az Amvroszij végezetül pedig a Laurosz nevet adja neki a környezete. A nevei változnak, de a szenvedése nem, mert bármely pontján van a világnak a kínzó, lelkét mardosó tudat, hogy nem tudta megmenteni Usztyina életét nem hagyja nyugodni. Folyamatosan faggatja sorsát, szerelmes szavakkal beszél elhalt kedveséhez, míg végül ő maga is megtér a mindenhatóhoz Csodálatos történet, ha az olvasó „kinyitja a szívét és befogadja a lélektől lélekig vezető történetet az „orosz néplélek mélységei és magasságai tárulnak fel előtte. A regény, amely a 2013-as év irodalmi szenzációja volt és a Nagy Könyv díjat is elnyerte, ... [<<<]