Vörös István legújabb, Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetének írásait négy nagy egységbe (Milyenek a szegények?; Milyenek az ételek?; Milyen a történelem?; Milyenek a migránsok?) sorolta. A novellák az író egységes gondolatisága révén kapcsolódnak egymáshoz, ekként akár regényként is olvasható a   [>>>]

Vörös István legújabb, Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetének írásait négy nagy egységbe (Milyenek a szegények?; Milyenek az ételek?; Milyen a történelem?; Milyenek a migránsok?) sorolta. A novellák az író egységes gondolatisága révén kapcsolódnak egymáshoz, ekként akár regényként is olvasható a történetek sora, amelyeknek szerzője a „nyomott témákat is remek humorral képes a visszájára fordítani, úgy, hogy az olvasó mégis pontosan megértse, hogy eközben nagyon is fontos, lényeges dolgokat fogalmaz meg. A történeteket, novellákat a szerző írói képzeletében életre hívott „motívumok kapcsolják össze, de természetesen az egységes gondolatiság is formáló ereje ezeknek az írásoknak. Többek között bemutatja napjaink Budapestjének világát (Az Astoriától a Klinikákig), a fővároson kívül rekedtek életét (A tanító halála) és a nagyvárosban, a szabadság látszatában élő, utcán tengődő, hajléktalan, szerencsétleneket (A szabadság első éjszakája). Témái közé felkerül a háztartásokban előforduló alapélelmiszerek története, a tej, a kenyér, a rántotta, a bor, a kocsonya ekként nyer irodalmi értelmezést a szerző tolla alatt, míg a harmadik fejezetben, többek között egy pincérnő kalandját meséli el, egy olyan nőét, aki abban a kivételes helyzetben részesült, hogy Hruscsovnak szolgálhatta fel a vacsoráját, mi több végül még táncra is perdülhetett vele (Hruscsov pincére voltam). A kötet utolsó fejezetében a napjainkban folyamatosan jelen lévő problémával, a jelenkori bevándorlók sorsával (Milyenek a migránsok?; Tanácstalan Köztársaság) szembesíti olvasóit a szerző. Azt, hogy Jobb hely lesz a világ, a kötet záró novellából tudhatják meg az olvasók, amelynek szerzője 2050-ben, az addig fellelhető dokumentumok alapján rajzolja meg a szebb (?!) jövőt ígérő világ képét. Az időnként „joviális derűvel, máskor azonban tragikus árnyékok vetületével „elsötétedő írások pontos látleletét adják azoknak az emberi sorsoknak és megoldásra váró társadalmi problémáknak, amelyek a ma emberének hétköznapjait nyomasztják. A szerző kérdéseket vet fel, válaszokat direkt módon nem ad ezekre, ám megmutatja azt az utat, amely lehetőségként választható Elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató kötet, amely széleskörű ajánlásra érdemes. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]