A francia avantgárd egyik legeredetibb, ragyogó tehetségű alakja Boris Vian volt, aki nemcsak az irodalomban, de jazz-zenészi és zeneszerzői tehetsége okán a zenében és később a festészetben is otthagyta névjegyét a 20. század művészeteket megújítóinak sorában. Mostani unikális kötete valójában   [>>>]

A francia avantgárd egyik legeredetibb, ragyogó tehetségű alakja Boris Vian volt, aki nemcsak az irodalomban, de jazz-zenészi és zeneszerzői tehetsége okán a zenében és később a festészetben is otthagyta névjegyét a 20. század művészeteket megújítóinak sorában. Mostani unikális kötete valójában torzóként maradt az utókorra. A szerző halála után közel hatvan esztendővel azért kerülhetett teljességében kiadásra, mert a Vian stílusát jól ismerő írók, akik a Raymond Queneau által alapított OuLiPo nevű művészcsoportba tömörültek, tovább írták, befejezték a hagyatékban megmaradt szinopszis alapján a félig kész regényt. Vian sokáig Sullivan álnéven jelentette meg regényeit, ez a mostani kötetet is vélhetően azok sorába csatlakozott volna. A történet helyszíne Amerika ahol gyilkosságok láncolata adja a cselekmény vezérfonalát. A regény kezdetén, Frank Bolton vonaton utazik és emlékeiben feldereng annak a lánynak, Ellen Brewsternek az alakja, aki férfivé avatta őt tizenöt éves korában. Elégikus hangulatban emlékezik vissza és magában azt találgatja mi lehet kamaszkori szerelmével, majd amikor leszáll a vonatról az újságok címlapján meglátja a vezető hírt: „Meggyilkolták Ellen Brewstert, egy gazdag Balck River-i bankár volt feleségét. Ebből az alaphelyzetből indítja krimiparódiáját az író, amelyben a szereplők a Vian-nál már megszokott szerkesztésnek megfelelve, párokba rendeződnek. A magánnyomozó, Narcissus Rose és Carmen tökéletes elegyet alkotnak. Hozzájuk csapódik a történet során Frank, akit két nő, Sally és Janet is el akar csábítani. Az ő ellenpólusuk Venice és a hitvesi kötelességeit teljesíteni már nem óhajtó férje. A francia művészvilágban nagy hagyománya volt a tréfálkozásnak, a bolondozásnak. Ennek a hangulati indíttatásnak mentén szőtték tovább a szerzők a Vian által megírt első négy fejezetet, amelyben a kilenc gyilkosság mentén haladva kalauzolják az olvasót a bűntettek helyszíneire, Frank Bolton egyes szám első személyű tudósításai. A szürrealitásba átjátszott, szarkazmussal áthatott cselekménysorok abszurd humorral, groteszk fordulatokkal átszőve adják ki a történet textúráját. Az utókor már nem tudhatja meg, milyen lett volna a befejezés, ha Vian írja meg azt, mindenesetre a szerzőtársak remek szövegei élvezetessé teszik az író születésének (1920) 100. évfordulójára megjelent, szórakoztató regényt, amelyet széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]