Az eredetileg egyetemi tankönyvnek készült, majd jelentősen fölújított korszakmonográfia a "hosszú 19. századról" ad átfogó képet. A történészek, szerkesztők okkal beszélnek hosszú évszázadról, hiszen a reformkor közvetlen előzménye a felvilágosodásban gyökerezik, amely eszmekör kimutatható már II.   [>>>]

Az eredetileg egyetemi tankönyvnek készült, majd jelentősen fölújított korszakmonográfia a "hosszú 19. századról" ad átfogó képet. A történészek, szerkesztők okkal beszélnek hosszú évszázadról, hiszen a reformkor közvetlen előzménye a felvilágosodásban gyökerezik, amely eszmekör kimutatható már II. József korában vagy az 1790-es országgyűlés dokumentumaiban is, netán a nyelvújítás küzdelmeiben. És az sem vitás, hogy a 19. század története az első világháborúval ért véget, amikor megszűnt a Monarchia, és oda lettek a "boldog békeidők". Ezt a kb. százhúsz évből álló évszázadot sajátos módon mutatják be a szerzők. A monográfia első fejezetei ugyanis a 18-19. század fordulójának - tematikus - tablóképét adják (A Habsburg Birodalom és Magyarország 1848 előtt; A bomló feudalizmus gazdasága; A rendi társadalom utolsó évtizedei; Az abszolutizmus és a rendiség utolsó küzdelmei, az első reformtörekvések; A művelődés és műveltség polgárosodása), és csak ezután fognak bele az esemény- és köztörténet ismertetésébe. A 19. századot öt nagy korszakra tagolják: reformkorra (1830-1848), a forradalom és önvédelmi háború korára (1848-1849), az önkényuralom idejére (1849-1867), a kiegyezés rendszerének kiépülése időszakára (1867-1890), végül a dualizmus válságperiódusára (1890-1918). E korszakfejezetek közé azonban - az időrendnek megfelelő helyeken - gazdaság-, művelődés- és társadalomtörténeti pillanatfelvételeket adó fejezetek illeszkednek. Több esetben a betétek terjedelmesebbek, fajsúlyosabbak, mint az eseménytörténetet földolgozók. Már csak azért is, mert többnyire itt adódik a szerzőknek lehetőségük a mélyebb összefüggések, a hosszabb folyamatok megvilágítására. A korszak szakértői (Gergely András, Fónagy Zoltán, Dobszay Tamás, Pajkossy Gábor, Csorba László, Kövér György, Pölöskei Ferenc) rendszerint mindig hivatkoznak az éppen tárgyalt téma eminens forrásaira, standard szakirodalmának megállapításaira, esetleg a szakma egymással vitázó nézeteire is. A gazdag tartalmú függelékkel (állam- és kormányfők, magyar, illetve erdélyi kancellárok és főkormányzók listája, jól válogatott irodalomjegyzék) záruló kötet korszerű és kitűnő szintézise a 19. század magyar históriájának, ott a helye a hasonlóan fontos 20. századi kötet (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, legutóbb: 201026236) mellett. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]