Elsősorban a két világháború közötti időszak történetével, valamint a náci Németországgal és az olasz fasizmussal foglalkozó könyveiről ismert történész, Ormos Mária, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora a 88. Ünnepi Könyvhétre memoárral jelentkezik. Az előszót és egy családfát követően a   [>>>]

Elsősorban a két világháború közötti időszak történetével, valamint a náci Németországgal és az olasz fasizmussal foglalkozó könyveiről ismert történész, Ormos Mária, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora a 88. Ünnepi Könyvhétre memoárral jelentkezik. Az előszót és egy családfát követően a szerző elsőként megidézi azt a történelmi helyzetet, a nagy gazdasági világválságot, amelybe beleszületett, majd részletesen ír családjáról, IV. Béla király koráig visszavezetve az Ormos család históriáját. Legrészletesebben természetesen a nagyszülők és a szülők generációjával, valamint testvéreivel foglalkozik, majd felidézi, milyen volt gyermekkorában, Debrecenben a családi hangulat. Ír iskoláiról, a háborús évekről, a közeli Rázom-pusztán töltött időszakról és a budapesti Bocskai úti pincelakásról, ahol a főváros ostromát vészelték át, miközben apja szovjet fogságban volt. Bemutatja a hazatérést és életük újrakezdését, apja visszatérését a táborból, gimnáziumi tanulmányait, kicsapását, majd azt, hogyan sikerült, akkor még érettségi nélkül elkezdeni tanulmányait a Debreceni Egyetemen. Ismerteti az ötvenes évek "nagytakarításait" az egyetemi és akadémiai szférában, gyakornoki munkáját, majd eltávolítását az egyetemről 1952-ben, a Szegedi Egyetemen töltött éveket, az 56-os forradalmat követő helyi megtorlást, és újabb eltávolítását. Bemutatja, hogyan szerzett új munkát Budapesten, a Magyar Országos Levéltárban, miként végezte lexikonszerkesztői munkáját az Akadémiai Kiadónál, s hogyan vezetett az útja a Történettudományi Intézetbe. Ír az Úri utcában végzett munkáról, francia kutatási témájáról és párizsi ösztöndíjáról, majd ismerteti a Pécsi Tanárképző Főiskolára kerülését és bemutatja ottani munkatársait. A legrészletesebben a rektori időszakkal (1984-92) foglalkozik: hogy miként kezdte el a munkát a számára addig ismeretlen igazgatási területen, milyen volt a viszonya közvetlen munkatársaival, a karokkal vagy éppen a KISZ-szel (a szervezet titkára egyébként rektori időszaka elején a fiatal Gyurcsány Ferenc volt). A szerző ír utazásairól, magánéleti nehézségeiről (elsősorban a később ügynöknek beszervezett Szekeres László irodalomtörténésszel kötött, kudarcos házasságáról), gyermekeiről, az ún. "rektorok összeesküvéséről", vagy hetvenedik születésnapjáról, amikor kollégái megajándékozták őt egy általuk írt, szerkesztett kötettel. A szerző kitér rövid politikusi szerepvállalására, amikor a rendszerváltás környékén az MSZMP Központi Bizottságának tagja, majd az MSZP egyik alapítója lett, 1990 áprilisától szeptemberéig pedig országgyűlési képviselő volt. Röviden ír fontos újdonsággal szolgáló műveiről, utolsó éveiről a Pécsi Egyetemen, majd nyugdíjas éveinek bemutatásával zárja kötetét, röviden kitérve az őt napjainkban foglalkoztató kérdésekre is. Részletgazdag, olvasmányos memoár, melyet számos fekete-fehér fotó is kísér. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]