A dokumentarista hitelességgel megírt történet szerzője az első afgán nő, akit hazájában huszonnégy évesen polgármesternek választottak meg. Zarifa hároméves volt, amikor a tálib hatalomátvétel után kitiltották a lányokat az iskolákból. A kislány szülei haladó gondolkodású, felvilágosult emberek   [>>>]

A dokumentarista hitelességgel megírt történet szerzője az első afgán nő, akit hazájában huszonnégy évesen polgármesternek választottak meg. Zarifa hároméves volt, amikor a tálib hatalomátvétel után kitiltották a lányokat az iskolákból. A kislány szülei haladó gondolkodású, felvilágosult emberek voltak, és így ő titokban tudta folytatni a tanulmányait. A kétezres évek elején, amikor hatéves lett, megkezdődött az amerikai haderők támadása, majd miután a tálibokat visszaszorították a demokratizálási kezdeményezések nyomán a lányok előtt is megnyílt a továbbtanulás lehetősége. Zarifa édesapja magasrangú katonatiszt volt, aki nagyon örült annak, amikor 2019-ben a lányát Csanga, Wardak tartományában, ahol született, polgármesternek választották. Sajnos Zarifa nem sokáig végezhette áldásos tevékenységét, mert 2021-ben az amerikai csapatok kivonása után ismét a tálibok vették át a hatalmat, ekkor a fiatal nőnek el kellett menekülnie hazájából. Amikor a Kabulból induló utolsó repülőjáraton elhagyta Afganisztánt, Németországba ment, hogy ott folytassa azt a küzdelmet, amit már otthon megkezdett, hogy a szegénységben, elmaradottságban, konzervativizmusban élő embereknek segítsen kiszabadulni a rájuk nehezedő évezredes vallási fanatizmus sötétségből. Németországban hírt kapott otthonról, a tálibok fényes nappal, hátulról támadva lelőtték az édesapját. Zarifa ekkor hazatért, hogy saját szemével is megtapasztalja, miként süllyedt vissza országa ismét a sötétségbe. Személyesen látogatja meg a falvak lakóit mesél nekik Európáról, a nőknek beszél arról, milyen lehetőségeik lehetnek saját hazájukban is, mindent megtesz azért, hogy felnyissa a szemüket, és bátorságot öntsön beléjük ahhoz, hogy merjenek változtatni az életükön. A kötet szerzője kendőzetlen őszinteséggel tárja fel hazája múltját, jelenét, az itt élők nyomorúságos élethelyzetét, miközben megannyi fájdalma ellenére is töretlen hittel tekint a jövőbe, remélve, hogy sokat szenvedett országának népe egy szebb, boldogabb jövőben élheti majd az életét. A megdöbbentő memoárkötet, amely betekintést nyújt Afganisztán életébe, széles körben érdemes ajánlani. " [<<<]