Két nemzet történelmi, kulturális kapcsolatairól rendszerint nehézkes stílusú, testes jegyzetapparátussal kísért, dokumentumidézetekkel tűzdelt tanulmányok szoktak megjelenni. Ezekkel szemben a polonista Zsille Gábor olvasmányos esszéi szinte szórakoztatva, anekdotázva, a jó ízű történetmesélés   [>>>]

Két nemzet történelmi, kulturális kapcsolatairól rendszerint nehézkes stílusú, testes jegyzetapparátussal kísért, dokumentumidézetekkel tűzdelt tanulmányok szoktak megjelenni. Ezekkel szemben a polonista Zsille Gábor olvasmányos esszéi szinte szórakoztatva, anekdotázva, a jó ízű történetmesélés modorában szólnak. Úgy beszél a magyar és a lengyel nép évezredes barátságának utóbbi ötszáz évéről, mint aki teli van jobbnál jobb történetekkel, sztorikkal, és most leül a hallgatói közé, és elmesél néhányat közülük. Az első írás így kezdődik: „Méltó és igazságos, hogy néhány jóleső szót ejtsünk régi kedves barátunk, Balassi Bálint lengyelországi kalandjairól (Balassi Lengyelországban). Mint derűs kedélyű tanító a diákjainak, úgy mesél Balassi lengyelhoni bujdosásáról, beleszőve a fordulatos történetbe például a tokaji aszú lengyel fogadtatásának históriáját, a Krakkóban tanuló magyar diákok történeteit, és abban az ügyben is nyomoz: találkozhatott-e a lengyel egyetemi városban Balassi és a nála jóval fiatalabb Pázmány Péter. Fölgöngyöli III. (Nagy) Kázmér magyar rokonsági kapcsolatait – Károly Róbert a sógora volt, Nagy Lajos pedig az unokaöccse --, és hogy e kapcsolat miképp öltött irodalmi formát Arany János Zách Klára című balladájában (Arany János és egy lengyel király). Több írást szentel Krakkónak és a várossal kapcsolatos legendáknak, illetve a magyar művelődéstörténetben betöltött szerepének (A sárkány etetése kötelező!). Megidézi Árpád-házi Szent Kinga alakját Rába György A krakkói köntös című verse kapcsán; többször fölidézi a lengyel Nagy Kázmér és a magyar Nagy Lajos dinasztikus kapcsolatainak epizódjait (Szent Hedvig Krakkóban), középpontjukban a 10 éves kislányként Lengyelországba került szentéletű királylány, Hedvig (lengyelül Jadwiga) alakjával. Zsille Gábor személyes hangú írásaiban is megörökíti úti élményeit (Tutajjal a Dunajec folyón), emlékeztet a két nemzet barátságának a II. világháború éveire eső fölemelő, máig példát adó tényeire (Testvérek Balatonbogláron). Fölidézi Illyés Gyula és Nagy László lengyel irodalmi kapcsolatait, II. János Pál pápa magyarországi látogatását, végül két személyes témájú és hangoltságú történetet beszél el, amelyek helyszíne az ezredforduló utáni évek Krakkója. Krakkó különös helyet foglal el Zsille Gábor munkásságában, hiszen – mint írja – „Számos remek tulajdonságom közül az egyik legvonzóbb, hogy eddigi negyvennégy évemből csaknem négyet Krakkóban töltöttem Evvel az anekdotikus hanggal idézi meg Adam Zagejewski költővel és Feliks Netz műfordítóval való találkozásait. Zsille Gábor anekdotázó, mesélős irályú, ismeretterjesztő szándékú esszékötetét a legszélesebb körben érdemes ajánlani mindazoknak, akiket érdekel a lengyel-magyar kapcsolatok története, megannyi érdekes epizódja és alakja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]