Korábban elsősorban drámái kapcsán ismerte, szerette a hazai olvasótábor Egressy Zoltánt, de ma már igazi kiforrott elbeszélőnek számít: a Júlialepke sorban a harmadik novelláskötete volt, s most ez hangoskönyvként jelenik, a szöveget Ónodi Eszter színművésznő olvassa fel. Prózájában Egressy   [>>>]

Korábban elsősorban drámái kapcsán ismerte, szerette a hazai olvasótábor Egressy Zoltánt, de ma már igazi kiforrott elbeszélőnek számít: a Júlialepke sorban a harmadik novelláskötete volt, s most ez hangoskönyvként jelenik, a szöveget Ónodi Eszter színművésznő olvassa fel. Prózájában Egressy kamatoztatja drámáinak szituáció- és feszültségteremtő erejét, dúsan áradó szövegeiben lappangó karakterformálását, ugyanakkor remek ritmusú mondatait különös költőiség hatja át. Kivétel nélkül minden történet egy monológba ágyazva bomlik ki, olykor hétköznapi, szlenges párbeszédeket is magába fogadva. A novellákat összeköti az is, hogy minden esetben lelki krízishelyzetben találjuk a szereplők valamelyikét – szakítás, szerelmi csalódás, családi válság. Ilyenformán alig vesszük észre, hogy a tizenhét elbeszélés egyes mellékjeleneteivel belépünk egy másik elbeszélésbe – csak egy másik mesélő szemszögéből. Váltakozva, olykor fiú mesél, máskor lány, vagy egy őrzőangyal, és természetesen a szerelem teljes palettájának sötétebb koloritja érvényesül a történetekben: életen át tartó keresés, hiány, fájdalom, szorongás és féltékenység. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]