Bár elsősorban gyermekeknek készült, felnőtteknek is jó szívvel ajánlható ez a veszteségfeldolgozást támogató válogatás, amely olyan klasszikus, kortárs és népköltészeti irodalmi szövegeket - meséket és verseket - tartalmaz, amelyek segíthetnek a veszteség megértésében, elfogadásában, az abból való   [>>>]

Bár elsősorban gyermekeknek készült, felnőtteknek is jó szívvel ajánlható ez a veszteségfeldolgozást támogató válogatás, amely olyan klasszikus, kortárs és népköltészeti irodalmi szövegeket - meséket és verseket - tartalmaz, amelyek segíthetnek a veszteség megértésében, elfogadásában, az abból való gyógyulás folyamatában, akár fel- vagy elolvasva is, meghagyva a teret az ösztönös értelmezésnek, de még inkább, ha ezeket irodalomterápiás foglalkozás keretei között dolgozzuk fel. A veszteség mint téma pregánsan egy-egy szeretett személy halálakor aktiválódik, de megjelenhet bármilyen fontos dolog elvesztése, elmúlása kapcsán, legyen szó akár válásról, lakóhely vagy iskola megváltozásáról, háziállat haláláról, de akár kedvenc játék eltűnéséről is - ezek mind heves gyászreakciót válthatnak ki a gyerekekből. Ilyenkor sokszor a felnőttek (szülők, pedagógusok) is nehezen találják a megfelelő szavakat; helyettük is megszólalnak itt a szerzők, az ősi népi bölcsesség. Az összeállításban öt tematikus fejezetbe rendezve kaptak helyet az írások: az Egyszervoltban a veszteség mint általános életérzés fogalmazódik meg; a Levelek hullása az idő múlására koncentrál; az Állatmennyországban kisállatok haláláról olvashatunk versbe, mesébe szőve; A szívemben visszafelé hull a hó a válásról segít gondolkodni; míg a Sehol-soha a szeretett személy halálát jeleníti meg. Olyan szerzőkről válogattak a szerkesztők, Szinger Veronika és Galuska László, mint Tandori Dezső, Kiss Ottó, Szabó T. Anna, Weöres Sándor, Schein Gábor, Tamási Árom, Gimesi Dóra - hogy csak párat kiemeljünk. A szöveghez illusztrációkat Szabó Imola Julianna készített. " [<<<]