Wlassics Gyula (1852-1937) jogtudós, politikus életéről mind a mai napig nem született életrajzi kötet. Ezt a hiányt pótolja most Paksy Zoltán főlevéltáros, történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának munkatársa. Már az előszóban rámutat arra, hogy Wlassics Gyula személyében a   [>>>]

Wlassics Gyula (1852-1937) jogtudós, politikus életéről mind a mai napig nem született életrajzi kötet. Ezt a hiányt pótolja most Paksy Zoltán főlevéltáros, történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának munkatársa. Már az előszóban rámutat arra, hogy Wlassics Gyula személyében a magyar történelem nemcsak kiemelkedő, de rendkívül színes egyéniségéről van szó, akinek az életpályáján keresztül csaknem félszáz év magyar politikatörténetének kulisszatitkait ismerhetjük meg, ráadásul korszakokon átívelően, a kései dualizmustól az 1918-19-es forradalmi történéseken át a Horthy-korszakig. Wlassics Gyula a pesti és a bécsi egyetemen tanult, a jogi diploma megszerzését követően pedig, rövid ideig Nagykanizsán édesapja mellett volt törvényszéki joggyakornok, majd a budapesti táblánál segédfogalmazóként tevékenykedett. 1877-ben az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályán kapott fogalmazói állást, mellette 1882-től komáromi adóügyész, 1886-tól budapesti alügyész, később miniszteri titkár is volt. Részt vett Csemegi Károly mellett a büntető törvénykönyv előkészítő munkálataiban, majd Magyarország első büntető perrendtartásának megalkotásában, de foglalkozott a bűnvádi eljárás kodifikációjával is. 1892-ben választották meg először országgyűlési képviselőnek a csáktornyai választókerületben, melyet további három választáson megismételt a Szabadelvű Párt színeiben, 1905-ben pedig az Országos Alkotmánypárt képviseletében Pécsett szerzett mandátumot. 1890 és 1895 között a budapesti egyetemen büntetőjogot oktatott. Az első Wekerle-kormány lemondása után, 1895 januárjában nevezték ki vallás- és közoktatásügyi miniszternek, amely hivatalt több mint nyolc évig töltötte be (1903 novemberéig). Miniszeri időszaka alatt engedélyezték például a nők érettségire bocsátását és egyetemre való felvételét, fogadták el az izraelita vallás recepciójáról és szabad vallásgyakorlásról szóló törvényt, vezették be Magyarországon a nyomdatermékek kötelespéldány-rendszerét, kezdtek jelentős népiskolai fejlesztésbe vagy kezdődött el a magyarországi gyógypedagógiai tanérképzés. 1906-ban a Közigazgatási Bíróság elnökévé nevezték ki, mely tisztséget 1933-ig töltötte be. 1918 második felében a Főrendiház elnöke volt, és ő volt az, aki IV. Károllyal tárgyalt a lemondásáról. Később is vállalt feladatokat, így például Trianon után tagja volt annak a bizottságnak, amely megegyezett Ausztriával az ott található pótolhatatlan magyar történeti műkincsek, könyvek és iratok visszaadásáról, 1927-től 1935-ig pedig a Felsőház elnöke volt. Életében háromszor kérték fel miniszterelnöknek, mindhárom esetben Magyarország történetének legkritikusabb pillanataiban, ő azonban egyik esetben sem fogadta el a felkérést. Ez az életutat mutatja be a kötet, a családi körülményektől a tanulmányokon, a jogtudósi, a politikusi és a közigazgatási bírói pálya állomásain át a főrendiházi elnökségig. A függelékben Wlassics Gyula két publikációjának szövege, tudományos és ismeretterjesztő cikkeinek bibliográfiája, a hivatkozott források és irodalom jegyzéke, valamint névmutató kapott helyet. Minden nagyobb (politika)történeti gyűjteménybe ajánlható a hiánypótló kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]