Cím: |
A morál genealógiája
| Alcím: |
vitairat
| Szerző: |
Nietzsche, Friedrich (1844-1900) |
Közrem.: |
Óvári Csaba (ford.) |
Szerz. közl: |
Friedrich Wilhelm Nietzsce ; [ford., a jegyzeteket és az utószót írta Óvári Csaba]
| Kiadás: |
Máriabesnyő : Attraktor, 2011 |
Eto: |
1Nietzsche, F. ; 17
| Tárgyszó: |
filozófia ; morálfilozófia ; etika |
Egys.cím: |
Zur Genealogie der Moral (magyar)
| Szakjel: |
100
| Cutter: |
N 76
| ISBN: |
978-963-9857-79-7
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
131, [2] p.
| UKazon: |
201126011
| Kivonat: |
A morál genealógiájához közvetlenül Nietzsche Jón és gonoszon túl (201017003) című műve után, ahhoz szorosan kapcsolódva, valamint az Im-ígyen szóla Zarathustra (201116004) írása közben, annak "szüneteiben" keletkezett. Nagyjából e három mű az érett Nietzsche filozófiájának legteljesebb foglalata.
[>>>]
A morál genealógiájához közvetlenül Nietzsche Jón és gonoszon túl (201017003) című műve után, ahhoz szorosan kapcsolódva, valamint az Im-ígyen szóla Zarathustra (201116004) írása közben, annak "szüneteiben" keletkezett. Nagyjából e három mű az érett Nietzsche filozófiájának legteljesebb foglalata. A munka előszavában azt írja Nietzsche, hogy a megismerő (és mi magunk vagyunk a megismerők) éppen magát nem ismeri. Vajon van-e mód arra, hogy megismerje? A megismerés kérdését Nietzsche nem a szó klasszikus vagy kanti, ismeretelméleti értelmében teszi fel, az ő számára a megismerés az életre, az egyénre, a sorsra, a rosszra és jóra vonatkozó megismerés, némiképp Heideggert előzve tulajdonképpen az "ittlét" önmegismerése. E sajátos ismeretelmélet tehát szinte szükségszerűen kapcsolódik össze az erkölcsfilozófiával (miként Heideggernél az ontológiával vagy az egzisztenciálanalitikával). Azt a hatalmas filozófiai hagyományt, amely az erkölcs, az etika, a morál, az ethosz feldolgozására, formulázására irányult, Nietzsche semmisnek tekinti, és jó oka van rá. Ő maga ugyan nem dolgozza ki az új morálfilozófiát, ámde megteremti, és legfőképpen ebben a művében, annak az új etikának az előfeltételeit, amelyre ezután Scheler, Hartmann és mások teszik fel a koronát, de - más vonatkozásban ? megelőlegzi a posztmodern nem egy morálfilozófiai előfeltevéseit is (Foucault,. Deleuze stb.). Alapmű tehát Nietzschének ez a könyve, de egyúttal a nehezebb alkotásai közé is tartozik: bár nem annyira aforisztikus, széteső, mint a gondolkodó legtöbb munkája, ugyanakkor nem is szigorúan rendszerszerű, legalábbis megfogalmazásmódját tekintve. A korábban más kiadásban és fordításban megjelent művet (Veszprém, Comitatus, 1996; 199630061) ezúttal Óvári Csaba ültette át magyar nyelvre, aki jegyzeteket és utószót is készített a kiadványhoz. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|