A József Attila-díjas író, egyetemi tanár és mesekutató nagy ívű tanulmánykötetében gyűjtötte össze, amit a korábbi évek során a Kárpád-medence tradicionális mesenarratíváinak vizsgálatából a Jézus köré szerveződő történetek és hiedelmek kapcsán feltárt. A szerző arra a kérdésre kereste a választ,   [>>>]

A József Attila-díjas író, egyetemi tanár és mesekutató nagy ívű tanulmánykötetében gyűjtötte össze, amit a korábbi évek során a Kárpád-medence tradicionális mesenarratíváinak vizsgálatából a Jézus köré szerveződő történetek és hiedelmek kapcsán feltárt. A szerző arra a kérdésre kereste a választ, hogy az alapvetően keresztény parasztság körében, akik se írni, se olvasni nem tudtak, milyen Jézus-képek éltek évszázadokon át, a mesékből kirajzolódó hős alakja mennyiben mutat rokonságot az Újszövetség megváltójával. Ha pedig eltérések fedezhetők fel, akkor azt az újabb és újabb generációk mesemondóinak innovációjaként kell-e értelmezni vagy esetleg lokális hagyományról van szó, amely a kollektív vallásosságot is meghatározta. A könyv tanulmányai tehát a narratológiai vizsgálatokból, az elérhető szövegkorpusz hermeneutikai elemzéséből indulnak ki, hogy egy átfogó tipológiát, jól körül határolható mintázatot vázoljanak fel. A szerző így fogalmaz előszavában: „A mesemondók az ó- és újszövetségi szövegeket, ókori eposzi és mitikus történeteket mesemenetbe szövése hűen tükrözi az egyes történelmi korok, lokális és vallási közösségek vernakuláris hitét és nyelvezetét, erkölcsi normarendjét, életvezetési stratégiáját. Bálint Péter olyan motívumokat vizsgál az egyes mesékben, mint a szűzfogantatás, az Isten fia, a rejtőzködő gyermekkor, az önfeláldozás, a megváltás, a kereszthalál, illetve a csodálatos születés. A komoly tudományos munkát a felhasznált szakirodalom listája zárja. Etnográfusok mellett érdeklődő olvasóknak ajánlható mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]