Brit szülők gyermekeként 1882-ben Tokióban született és ott nőtt fel Grace James. Édesapja, Thomas James tengerésztiszt volt, tagja a Japánba látogató egyik haditengerészeti missziónak. A család ebben az időszakban öt házban élt Tokióban és környékén, a nyarakat pedig Nikkóban, Kamakurában és   [>>>]

Brit szülők gyermekeként 1882-ben Tokióban született és ott nőtt fel Grace James. Édesapja, Thomas James tengerésztiszt volt, tagja a Japánba látogató egyik haditengerészeti missziónak. A család ebben az időszakban öt házban élt Tokióban és környékén, a nyarakat pedig Nikkóban, Kamakurában és Karuizawában töltötték. Grace-t kínai dada nevelte, megtanította őt japánul, és kétéves korától ismertette meg őt a japán kultúra meséivel, varázslatos történeteivel. Amikor tizenkét éves volt, az egész család visszaköltözött Angliába. Felnőttként lelkes terjesztője lett a japán kultúrának, nemcsak fordítóként, de szerzőként is jelentős életművet hagyva hátra. Egyik legismertebb japán tündérmese-, legenda- és eredetmítosz-gyűjteménye az eredetileg 1910-ben napvilágot látott, és most magyarul is megjelent Tamamo, a rókaleány és más japán mesék. A benne szereplő történetek számos forrásból származnak. Néhány a Kodzsikiből, vagyis a Régi idők feljegyzéseiből van, ami Japán mitológiáját tartalmazza. Számos darabot a szerző emlékezetből jegyzett le, mint gyermekkori emléket, és eredetileg egy iskolatárs vagy a dadája ajkáról hangzott el. Az összesen harmincnyolc történet között természetesen megtalálhatók az olyan ismertebb és kedveltebb mesék, mint a Momotaró, A nyelve-szegett veréb, a Hóraizan, az örök ifjúság szigete, A medúza és a majom vagy A Macujama-tükör (ezek egy része már korábban is olvasható volt magyarul). Mellette azonban számos kevéssé ismert, magyarul most először olvasható mese, legenda vagy eredetmítosz is van köztük. A történetek közös vonása, hogy a japán válogatásokhoz képest a legtöbb esetben nemcsak kismértékben lerövidítve olvashatók, hanem szerzőjük azokat az európai ízléshez igazítva dolgozta fel (a leginkább szembetűnő, hogy a válogatásba egyetlen háborús történetet sem vett fel, szándékosan kerülte az erőszakos jeleneteket, hogy ezáltal is a fiatalabb gyerekekhez tudjon szólni). Olyan mesékről van szó egyebek mellett, mint A Zöld fűz, A bambuszfurulya, a Bazsarózsa lámpa, A tengerek királya és a bűvös ékkövek, a Szerelmes csillagok, A lobbanékony Szusza története, a Tündérkalapács vagy a kötetcímadó Tamamo, a rókaleány. Külön érdekesség, hogy a történetek között olyat is találhatunk, amelynek szinte teljesen megegyező európai változatai is vannak. Így például A tollruha című mese, mely egy vízi tündér történetét mondja el, és amely szinte teljesen megegyezik a William Butler Yeats Ír tündérmesék című könyvében szereplő Gollerus asszonya című történettel. De találhatunk kifejezetten humoros alkotást is a mesék között, mint például a Tükörképeket, mely némi iróniával mutatja be egy párkapcsolatban a félreértésből fakadó következményeket, bizonyítva ezzel, hogy a japánok is szeretik, értik és művelik a humort. A történeteket az 1800 és 1950 között aktív japán művészek, elsősorban az Edo-korban alkotók tusrajzai, festményei kísérik. A kötetet szómagyarázat zárja. [<<<]