A keresztény értékrendtől eltávolodott társadalom megkérdőjelezi vagy egyenesen elutasítja a szerzetesi életformát, és erre az egyháznak reagálnia kell. A spanyol származású minorita szerzetes, aki napjainkban a korzikai Ajaccio bíboros érseke a könyvében ehhez a reagálásokhoz ad szempontokat.   [>>>]

A keresztény értékrendtől eltávolodott társadalom megkérdőjelezi vagy egyenesen elutasítja a szerzetesi életformát, és erre az egyháznak reagálnia kell. A spanyol származású minorita szerzetes, aki napjainkban a korzikai Ajaccio bíboros érseke a könyvében ehhez a reagálásokhoz ad szempontokat. Szerinte az idők szavát meghalló szerzetesek hagyományosan kétféle, de korántsem célravezető módon reagálnak a kihívásokra: vagy a „mindig így csináltuk kényelmes álláspontjára helyezkednek, vagy voluntarizmussal, az erőfeszítések prófétáiként akarják visszaadni a szerzetesi élet rangját. E két módszerből csak épp a lényeg, a szeretet marad ki. François Bustillo könyve négy nagy fejezetében keresi a helyes megoldást. Először a szerzetességet körülvevő társadalomról beszél, amelynek ma olyan sajátosságai vannak, mint a fölfokozott cselekvésláz, a filozófiai és etikai gondolatoktól való eltávolodás; e mai hiperaktív világ nem ismeri az elvonulást, a kontemplációt. További tünetei: a siker hajszolása, az állandósult versengés, a narcisztikus önszemlélet, az örökös tetszeni vágyás. Ezek következtében a társadalmak instabillá válnak, tagjai elbizonytalanodnak, és a szerzetességnek pont ezért nem szabad visszavonulnia. A szeretet erejétől hajtva vállalnia kell az ár ellen úszást is, szilárdságával kell példát mutatnia az elbizonytalanodó embereknek. Könyve második részében pontokba szedve mutatja be, hogyan reagál a szerzetesség a szekularizált társadalom kihívásaira, majd a megújulás módszereit veszi számba, éspedig rendre a rossz és jó megoldások szembesítése útján. A nyugtalan közérzettel szemben a megtérést helyezi pozícióba; az unalommal és a kiüresedéssel szemben a hivatást állítja, a merevséggel szemben a hűséget. Beszél a formalizmus veszélyéről, a reaktív és kreatív megoldások lehetőségéről, az individualizmus és az engedelmesség dichotómiájáról. A harmadik rész fejezeteiben a fönti elveknek megfelelő képzési metodikát ismerteti, éspedig a különböző rendek reguláinak és a társadalmi környezet káros impulzusainak figyelembevételével. Az utolsó részben szól a szeretet vezérelvéről és megnyilvánulási formáiról, úgymint az udvariasság, testvériség, az ellenség szeretete, megbocsátás, odaadás. François Bustillo érsek könyve társadalomtudományi részlegekben is helyet kaphat, mert rendkívül sok és tanulságos ismeretet közöl a mai világ mentális állapotáról, és keresztény szemléletű látleletet ad a nyugati világról. [<<<]