Belatini Braun Olga a "budapesti egyéniségkutató iskola" nevű egyetemista folklorista csoport tagjaihoz csatlakozva indult el 1942-ben Székelyföldre, hogy hiteles mesemondókat kutasson fel és rögzítse történeteiket. Csíkszentdomokoson több alkalmas adatközlőre is rábukkant (többek között Mákszem   [>>>]

Belatini Braun Olga a "budapesti egyéniségkutató iskola" nevű egyetemista folklorista csoport tagjaihoz csatlakozva indult el 1942-ben Székelyföldre, hogy hiteles mesemondókat kutasson fel és rögzítse történeteiket. Csíkszentdomokoson több alkalmas adatközlőre is rábukkant (többek között Mákszem Györgyre és Albert Andrásra), akik 1942-43 során osztották meg vele történeteiket. A gyűjtemény, amely közel hetven éven át "pihent" kéziratos formában, 2013-ban kötetben is megjelent (Estefia, éjfélfia, hajnalfia, 201322041), most pedig Zalka Csenge Virág válogatásában és átiratában kapunk belőle ízelítőt, aki ügyelt rá, hogy megőrizze a csíki tájnyelv és a helyi mesemondók sajátos "ízét". A gyűjteményben - a csíkszentdomokosi mesevilágba bevezető előszót követően - összesen tizenöt történet kapott helyet; valamennyi végén pár sorban olvashatunk arról, hogy eredetileg kinek a meséje volt, ki gyűjtötte be, melyik adattárban őrizték, s milyen változatokban szerepel még. A szöveget Hitka Viktória színes rajzai kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]