A Park Könyvkiadó kiadói jegyzetével kezdődik a meglehetősen vaskosnak mondható, fekete-fehér dokumentumfotókkal sűrűn illusztrált kötet, amelyet 2017-ben az év legjobb tényirodalmi művének választottak. Ezért előtte még érdemes elolvasni a neves szaktekintélyektől (jogtudósok, The Times, The   [>>>]

A Park Könyvkiadó kiadói jegyzetével kezdődik a meglehetősen vaskosnak mondható, fekete-fehér dokumentumfotókkal sűrűn illusztrált kötet, amelyet 2017-ben az év legjobb tényirodalmi művének választottak. Ezért előtte még érdemes elolvasni a neves szaktekintélyektől (jogtudósok, The Times, The Observer) származó ajánlókat. Közülük idézzük Nagy Boldizsár nemzetközi jogász véleményét: „Briliáns krimi és sorstragédia, életfonalak szétszálazása és összefonása a nürnbergi per háttere előtt. Nyomozás, leleplezés Megfejti a múltat, hogy megértsük a jövőt". Azt gondolnánk az „emberiesség" vagy „emberiség" elleni bűncselekmény fogalma egy és ugyanaz. Az angol „crimes against humanity" fordításának tisztázása kulcs a könyv megértéséhez – így a nálunk eddig elterjedt utóbbi fordítás helyett helyesebb volna – éppen a népirtások megítélése kapcsán – az „emberiesség elleni" kifejezést használni. E fogalmakat megalkotó jogászok egyazon kulturális és etnikai miliőből érkeztek: a kelet-európai zsidóságból, még közelebbről a mai nyugat-ukrán nagyvárosból, Lvivből, ahol a második világháború idején Hitler egyik legbetegebb embere volt élet-halál ura. A város irányítása 1914 szeptembere és 1944 júliusa között nyolc alkalommal került másik kézbe. Neve (latinul Leopolis, az"oroszlánok városa") ennek megfelelően változott: az Osztrák–Magyar Monarchia Galíciája fővárosaként Lemberg, lengyel fennhatóság alatt Lwów, a szovjetek Lvovnak nevezték, a németek újra Lembergnek, végül Lviv néven Ukrajnához került. E történelmi tények után lehet némi fogalmunk, mi történhetett itt – a nemzetek olvasztótégelyében – harminc év alatt: nagyjából a város lakóinak egy-egy csoportja 2–3 évente lehetőséget kapott arra, hogy felsőbb jóváhagyással legyilkoljon mindenki mást.*** A történet azonban ott kezdődik, hogy a szerző, a brit nemzetközi jogász, Philippe Sands meghívást kap, hogy előadást tartson Lvivben, az egyetemen. Itt családja titkos történetének nyomába ered, miközben egy sor megdöbbentő véletlenre bukkan, melyek arra késztetik, hogy beutazza a fél világot, egészen a nemzetközi jog bölcsőjéig, a nürnbergi per helyszínéig. A Kelet-nyugati utca nem más, mint négy ember párhuzamos életrajza, akik bár lényegében nem tudtak egymásról, ám életük meghatározó része játszódott Lembergben. Egyikük Leon Buchholz, Sands anyai nagyapja, aki itt született, de élete nagy részét Franciaországban élte le, és az 1945 előtt történtekről sosem mesélt az unokájának. A másik három szereplő mindegyike jogász: Raphael Lemkin (1900–1959) a népirtás, Hersch Lauterpacht (1897–1960) az emberiesség elleni bűntett fogalmának megalkotója, különböző időben ugyan, de mindketten a Lvivi Egyetemen folytattak jogi tanulmányokat. Mintegy fél évszázadot kellett várni arra, hogy gondolataikból egyetemesen elfogadott jogszabálytár váljék, ami ma az egyetlen eszköz arra, hogy pl. a saját népeikkel kegyetlenkedő diktátorokat felelősségre lehessen vonni. A negyedik személy Hans Frank, a führer jogtanácsosa, aki a második világháború idején a megszállt lengyel területek főkormányzója volt. A fekete-fehér térképekkel, névmutatóval és forrásleírással kiegészített kötet nagyszerű keveréke az emlékiratnak és a történelmi detektívregénynek, elmélkedés arról, milyen sérüléseket okoz az emlékezet, a bűn és a bűntudat generációk egész során át. Mivel Lauterpacht és Lemkin neve szinte ismeretlen volt a szülőföldjükön, ráadásul ma is elfojtott érzelmi traumák kötődnek errefelé a 20. század sorozatos tragédiáihoz, a széles körben ajánlható mű legalább részben bizonyíték arra, hogy talán nem teljesen igaz Wittgenstein örök érvényű aforizmája, az „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell". "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<] [<<<]